Már nem csak a gyerekek lelkesednek a kalózokért. A Karib-tenger Kalózai filmsorozat népszerűvé tette a tengeri rablókat a felnőttek körében is. A nemrég megjelent Salazar Bosszúja című film kapcsán most lerántjuk a leplet a kalózokat övező mítoszról, és megnézzük, mi köze van mindennek a sharing economy-hez.

A Disney filmekben Jack Sparrow kapitány megrögzötten igyekszik megtartani, vagy éppen visszaszerezni híres hajóját, a Fekete Gyöngyöt. Gyakran, szinte legénység nélkül kell megküzdenie a tenger viszontagságaival, míg más kalózhajókon a kapitány tűzzel-vassal hajtja a matrózokat, hogy zsákmányhoz jussanak.

Mindez persze csak mese. A valóság sokkal izgalmasabb, hisz a kalózok gazdasági és társadalmi berendezkedése egy, a 18. században merőben új koncepción alapul, ez pedig a megosztás.

A mesében a Fekete Gyöngy Jack Sparrow, vagy a kapitány tulajdona. Igen ám, de kié volt a kalózhajó a valóságban? Ahhoz, hogy megértsük a gazdasági és társadalmi viszonyokat, össze kell hasonlítanunk a kalózokat a kereskedőkkel, hisz sok kalóz a kereskedőhajók legénységéből verbuválódott.

A kereskedőhajók tulajdonosai üzletemberek voltak, akiknek eszük ágában sem volt tengerre szállni. Ők csak az anyagi hátteret biztosították, és profitot reméltek. Viszont, hogy felügyelni lehessen a tengeren lévő legénységet, kineveztek egy szigorú kapitányt, aki kemény kézzel tartatta be a szabályokat, felügyelte a fejadagokat és biztosította a vállalkozást, nem hagyva, hogy a matrózok átvágják a tulajokat, befektetőket. Ennek érdekében a kapitányok véreskezűek voltak. Diktatórikusan büntettek minden áthágást, fizikailag bántalmazták a legénységet, megvonták a béreket vagy a fejadagokat, míg maguk többet kaptak belőle. A kemény körülmények az egyik meghatározó ok volt, amiért a matrózok inkább kalóznak álltak.

Ezzel szemben a kalózhajó általában nem egy megvásárolt, hanem egy zsákmányolt eszköz volt. Tehát nem rendelkezett konkrét tulajdonossal, a kalóz legénység egyfajta részvényesként osztozott rajta. Ez a megosztó magatartás nem nevezhető szigorúan sharing economyénak, de a korai vonások felfedezhetőek.

A sharing economy egyéb aspektusait is megtalálhatóak ebben a rendszerben. Egy későbbi cikkben ki fogunk rá térni, hogy a sharing economy hogy teremti meg a békés együttélés feltételeit, szimplán mert nem éri meg másként viselkedni. A kalóz társadalom is hasonlóan működött (az egymás közti kapcsolatok terén, és nyilván nem a megtámadott hajókon lévők és a kalózok között).

Mivel a hajó  egy megosztott, közös tulajdon volt, és a kalózok profitot is csak együttműködéssel tudtak szerezni (egy másik hajó megtámadásához már pedig szoros kooperációra volt szükség). A hajó legénysége egyenrangú volt, beleértve a kapitányt is, ami nagyban hozzájárul az átlag 80 fős hajó akadálymentes működéséhez.

Szemben a kereskedőhajók kapitányával, akit a távollévő tulajdonosok neveztek ki, a kalózkapitányokat a legénység választotta, többségi szavazással, egyfajta kora-demokratikus módon. A kapitány határozta meg a küldetést, vezérelte le a támadásokat és a vállalkozásokat, ő volt a vezető.

De, mint minden jó vezető, ő csak egy volt az emberei közül. Együtt élt velük és többségi szavazás útján le lehetett váltani. Ezért nem érte meg kegyetlennek lenni. Sőt egyfajta alkotmánya is volt a kalózoknak, ami lefektette a kapitányok és a matrózok jogait. Meg volt határozva például, hogy ki mennyi részesedést kap a zsákmányból (a kapitány általában másfélszeres részt kapott), illetve meg volt adva, hogy ha a kapitány átvágja a matrózokat, vagy nem bánik velük jól, leváltják. A kapitány mellett a kormányos is nagy befolyással bírt, és az így kialakult kettősség egyfajta fékek és ellensúlyok rendszerét jelentette. A kalózok a zsákmányból félretettek egy részt a sebesültek ápolására és a hajó javítására is.

Így gyakorlatilag a kapitányi hatalom és jogok béreltek voltak, a kapitány személye és hatalma tehát a sharing economy-nak volt kitéve. A leváltás lehetősége a megosztó gazdaságban is megjelenő pontozás és visszajelzés korai változatának felelt meg.

A kalózhajót felfoghatjuk egy hatalmas coworking térként. A legénység megosztja a munkát, a kapitány több pénzért döntéseket hoz, a hajó közös és a cél is. A kalóz alkotmány a felhasználási feltételeknek felel meg, egyfajta szerződés. Mi több, számos példa van rá, hogy több kalózhajó közös flottát alkotott egy-egy vállalkozás idejére. Minden jel arra utal, hogy kalóznak lenni jövedelmezőbb volt, mint kereskedőhajón szolgálni, de amiért szerencsére mégsem csinálta mindenki, az a lebukás, és halál fenyegetettsége volt.

Egy másik érdekes és hasonlóan sikeres formáció, a privatérok, vagyis olyan kalózok, akiket az állam felhatalmazott arra, hogy kifosszák más országok kereskedőhajóit, amiért cserébe ők is kaptak a zsákmányból. Itt a hajó az állam illetve a korona tulajdonát képezte, a kapitányt sem a legénység nevezte ki, tehát nem volt egyáltalán engedékeny. Viszont sharing economy szempontjából felfoghatjuk úgy is, hogy a király vagy királynő profitért a legénység rendelkezésére bocsájtja a hajót és a kapitányt.

Igaz, a kalózok nem használtak teljes mértékben sharing economy-t, de bizonyos jegyei megmutatkoztak. A sharing economy terjedéséhez és fejlődéséhez nagyban hozzájárult az internet megjelenése, és így felbukkantak másfajta kalózok is, akik virtuális tartalmakkal kereskednek. Az egyik legnagyobb torrent oldal a The Pirate Bay is kalózöblöt jelent. Ezzel egy korábbi cikkben már foglalkoztunk.  

A megosztás, mint emberi tevékenység már a kezdetek óta létezik, mégis ritkán lehet látni a sharing economy korai fejlődését és a piaci szereplők közötti békét előidéző szerepét, mint a kalózoknál. Persze nem szabad elfelejteni, hogy bár egy jól működő formációban éltek, másokat kifosztottak tulajdonukból (bár a megtámadott hajók kapitányát megjutalmazták, ha a legénységgel jól bánt, de megölték, ha kínozta a matrózait). A mai kalózoknak, (főleg Szomália partjainál) semmi közük sincs a 18. század kalózaihoz, sem gazdaság, sem társadalom tekintetében. Jack Sparrow és társai a mozivásznakra kerültek, mi pedig legálisan élvezhetjük a megvalósult sharing economy-t.